Portré fotózás – a TE arcod, a Te valóságod

Napjaink digitális technológiáit nézve sokan azt hihettük: a fotóstúdiók a mobiltelefonok megjelenése után meg fognak szűnni. Elvégre: kinek van szüksége fotósra, amikor a mobiljával már mindent gyorsan és praktikusan megörökíthet. Mégis azt látjuk, hogy a fotó-stúdiók reneszánszukat élik. A választ pedig a jó portréban és az elégedett megrendelőben kell keresnünk.

Mi is kell a jó portré készítéséhez? Mindenekelőtt, valódi profi felszerelés. Hiába van a kezünkben több százezer forintos okostelefon, hiszen ezt az eszközt – multifunkcionális jellege miatt – ugyanis nem csak fotózásra terveztek. Bizony, sokszor előfordul, hogy maga a fotólencse többe kerül, mint az említett „szupertelefon”. Mert legyen bármilyen jó szoftvere, vagy lencséje, egy valódi profi lencsével soha nem fogja tudni felvenni a versenyt. A különbség szemléletesen érzékeltethető: nem kisebb annál, mintha a Niagara vízesést egy kerti csappal akarnák reprodukálni. Egyszerűen fizikai képtelenség, hogy a mobiltelefonok mikro lencséinek olyan optikai tulajdonságaik legyenek, mint amiket a profi fotóslencsék tudnak. Nem véletlen, hogy utóbbiak akár 5-ször annyiba is kerülnek mint egy prémium okostelefon.

Másodszor, mindenképpen szükséges egy profi műterem. Az évszázadnyi tudás pedig itt is felülmúlja a technikát. Egy profi stúdió bevilágítását ugyanis soha nem lehet a telefonokon, illetve a kompakt fényképezőgépeken található egyszerű ledes fényforrásokkal helyettesíteni. A műterem jelenti azt a „színpadot”, ahol az adott személyiséghez a legjobban illeszkedő hátteret, megvilágítást lehet kiválasztani. Mert van olyan ember, akinek a strukturált háttér emeli ki jobban a karakterét, addig másoknak az egyszínű háttér lesz megfelelőbb. Sőt, az sem mindegy, hogy hideg vagy meleg színek vannak a háttérben, elnagyolt, elmosott netán határozott formák keretezik a műalkotás, amely jelen esetben maga az ember, kinek a személyiségét szinte „levetkőzteti” a kamera, s ideális esetben a lehető legjobb oldaláról mutatja meg azt. S ugyanígy a fényekkel való játék is a műterem része, hiszen hiba is lenne például egy férfias arcot lágy fényekkel bevilágítani.

Harmadszor és legfontosabb pedig maga a fotós, akinek szakértő keze alatt bármilyen korú és személyiségű emberből csodálatos alkotás vállhat. Ő az, akinek érteni kell az említett műszerekhez, a grafikai programokhoz, de főként és mindenekelőtt: az adott ember személyiségéhez.

A jó portré tehát beszélgetéssel indul. Ahol a fotós feltárja az egyén személyiségét, s feloldja benne a fényképezés érezte szorongást. Lehet, hogy ezt követően is csak tizedmásodperc lesz azon idő, amikor a fotózás alanya természetesen fog mosolyogni. Ám a jó fotós képes pontosan ezeket a pillanatokat elkapni.

Ha pedig megtörtén a fotózás, akkor koránt sincsen vége a portrékészítésnek. Ma már a technika ugyanis lehetővé teszi a képeken való utómunkát, de ebben az esetben a fotósnak igen elővigyázatosnak kell lennie. Meg kell tehát beszélni, hogy mi az, amit szeretne az alany, hogyha eltüntetnénk a portréról, s melyek azok a jellemzők, amikhez ragaszkodik, s ezért mindenképpen hagyjunk meg a készülő fényképen.

Profi és tapasztalt fotósként azt mondhatom: a portréfotózás nem csak, hogy gyönyörű és izgalmas munka a számomra, hanem a – visszajelzések alapján – a megrendelőim számára is egy igazi élmény. Maga a tudat pedig, amikor látom, hogy mennyire vidáman, feldobottan távoznak a műtermemből, azt jelenti számomra: minden munkával töltött perc, óra, netán éjszaka is megérte a fáradtságot!